Sétálható város – régi-új trend a városi közlekedésben

Ha megkérdeznénk olyanokat, akik nagyvárosokban élnek, hogy miként lehetne jobbá tenni városukat, akkor egészen biztos, hogy sokan válaszolnák: lehessen gyorsabban közlekedni, legyen kevesebb a forgalmi dugó. Ehhez pedig szélesebb utakat, több sávot, autós zöldhullámokat, akadályok nélkül hömpölygő autóáradatot és bőségesen rendelkezésre álló, olcsó (netán ingyenes) parkolóhelyeket vízionálnak. De mi van akkor, ha azt mondom: a városi életminőség javításához éppen ennek ellenkezőjére: keskenyebb utakra, kevesebb sávra, kevesebb (és drágább) parkolóhelyre, a gyalogosokat előnyben részesítő közlekedési lámpákra van szükség? Egyre több város teszi fel magának a kérdést világszerte: az autóknak, vagy az embereknek akarunk ideális körülményeket teremteni?

2017.02.12.

Írta: Kézy Béla, MEGAKOM Tanácsadó Iroda

De mi valójában a probléma?

Az autós közlekedés kétségtelenül kényelmes – már persze ha nem kell naponta akár órákat is forgalmi dugókban tölteni. És a városfejlesztők a közledési mérnökökkel karöltve hosszú időn keresztül mindent meg is tettek annak érdekében, hogy az autósok számára a lehető legkedvezőbb feltételeket biztosítsák. Az autók azonban – akár állnak, akár mozognak – egyre több teret követelnek maguknak, és ezeket a tereket ma már csak az emberektől – járdákból, közterekből, városi zöldfelületekből – lehet elvenni. A gyalogosok (és kerékpárosok) már hosszú idő óta csak statiszták a városi utakon, ahol az autóké a főszerep. Azonban mára egyre több város ismeri fel, hogy az autóorientált városfejlesztés zsákutcát jelent, és számos városi (és globális) problémának is a gyökere. Hogy csak néhányat említsünk:

1. Környezetterhelés: a városok felelősek a globális széndioxid kibocsátás 70 százalékáért – és ennek meghatározó része az autóknak köszönhető.

2. Városi terek, szabad helyek szűkössége: egy átlagos személyautó hasznos élettartamának csak kevesebb mint 10 százalékát tölti mozgásban, több mint 90 százalékban csak egy helyben áll. Amit közlekedési eszköznek definiálunk, az valójában szó szerint álló eszköz. Vajon beruháznánk-e egy olyan szállodába, ahol a kihasználtsági mutató még a 10 százalékot sem éri el? Ugye hogy nem. Ráadásul az autók akkor is teret követelnek maguknak a városainkban, amikor nem mozognak – egyre több helyről kiszorítva az embereket.

3. Egészségi problémák: a mozgásszegény életmód számos egészségi problémának az oka. A munkahelyünkön ülünk, otthon ülünk, és már helyváltoztatás közben is ülünk – az autók lassan, de biztosan átveszik az egyik legalapvetőbb emberi mozgásforma, a gyaloglás szerepét a városokban. (És akkor még nem beszéltünk a városi levegőszennyezésből fakadó egészségi problémákról).

4. Gazdasági problémák: az autók egyre többe kerülnek a városainknak, amit az autótulajdonosok (bármennyire is nem így érzik) csak részben fizetnek meg. Az autók által okozott környezeti és egészségügyi károk költségét nem fizetjük meg sem az üzemanyag, sem pedig a jármű árában. Az egyre nagyobb terhelésnek kitett városi közúthálózat fejlesztési és fenntartási költsége folyamatosan növekszik – ezt is csak részben fizetik az autósok közvetlenül. A parkolóhelyek kialakítása és fenntartása már akkor is rendkívül magas, ha nem vesszük figyelembe az egyébként más célokra is használható területek értékét – a parkolódíjakban ennek is csak egy részét fizetjük meg.

Sétálható város: ahol az emberek, nem pedig az autók hatékony mozgatása a cél

Ezen problémákat felismerve a városok világszerte keresik a hatékony és fenntartható városi közlekedést biztosító megoldásokat. Bár a konkrét megoldások a városok jellegétől, nagyságától, fejlettségi szintjétől, földrajzi helyzetétől függően különböznek, néhány közös alapelvre támaszkodnak:

1. arra az új paradigmára épülnek, hogy a városi közlekedés alapfunkciója az EMBEREK és nem pedig az AUTÓK leghatékonyabb mozgásának a biztosítása;

2. különböző közlekedési módok hatékony mixével kívánják biztosítani az emberek mozgatását városon belül;

3. már középtávon is az egyéni autós közlekedés drasztikus csökkentését célozzák;

4. mindegyik megoldásban kiemelt szerepe van a gyalogos közlekedésnek, amely a városi közlekedés legalapvetőbb formája mióta városok egyáltalán léteznek.

Szinte mindegyik megoldásra jellemző tehát, hogy a gyalogos közlekedést tekinti a városi közlekedés alapvető formájának, melyet más közlekedési módok – kerékpáros közlekedés, közösségi közlekedés, és természetesen az autós közlekedés (annak is lehetőleg a jelenleginél hatékonyabb, megosztáson alapuló formái) – egészítenek ki. Ennek jegyében kerül egyre inkább előtérbe a városfejlesztési beavatkozások kapcsán a “sétálhatóság”, a gyalogos közlekedés optimális feltételeinek biztosítása és ösztönzése. Egyre több város indít komplex, a sétálhatóság fejlesztését célzó programokat, illetve veszi figyelembe szinte valamennyi fejlesztése kapcsán a sétálhatóság szempontjait. Mi több, az Egyesült Államokban már létezik komplex mérőszám – sétálhatósági index (walk score) – melynek segítségével számszerűsíteni is tudják azt, hogy egy-egy városrész milyen mértékben kínál kedvező feltételeket a gyalogos közlekedés számára.

Az, hogy egy városban kedvezőek a gyalogos közlekedés feltételei, egyre inkább versenytényezővé is válik: a fiatal, képzett rétegek lakóhelyválasztási szempontjai között ma már előkelő helyen szerepel az, hogy az adott település – vagy településrész – mennyire sétálható, mennyire könnyen érhetőek el gyalogosan a szolgáltatások, üzletek, munkahely, kulturális létesítmények vagy éppen vendéglátóipari egységek.

Azok a városok tehát, amelyek nem koncentrálnak a gyalogos közlekedés – és tágabban tekintve a fenntartható városi mobilitás – fejlesztésére, nem csak jelenleg még nagyon távolinak tűnő kockázatokkal számolhatnak, hanem már rövid távon is versenyképességük drasztikus csökkenésével nézhetnek szembe.

Mitől lesz sétálható egy város?

abra1

Ahhoz, hogy az emberek lehetőleg minél többet közlekedjenek gyalogosan a városban, számtalan szempontnak kell teljesülnie – ezek közül is kiemelten fontos a fenti ábrán bemutatott négy feltétel.

1. A gyaloglásnak hasznosnak kell lennie – azaz minél több, a városi polgárok által igénybe vett funkciónak, szolgáltatásnak kell lennie gyalogosan könnyen és gyorsan megközelíthetőnek lennie – hiszen a városban élők a legtöbb esetben valamilyen konkrét céllal gyalogolnak.

2. Fontos, hogy a gyaloglás biztonságos is legyen: hiszen senki nem szívesen választja a gyaloglást olyan városrészekben, ahol magas az utcai bűncselekmények – rablás, erőszakos cselekmények -, vagy éppen a gyalogosakat fenyegető közlekedési balesetek kockázata. Ehhez többek között hatékony bűnmegelőzésre, a bűnmegelőzési szempontokat figyelembe vevő építészeti megoldásokra, jó közvilágításra és egymásra figyelő kisközösségekre, jó közlekedésbiztonságra van szükség.

3. A gyaloglásnak kényelmesnek is kell lennie. Senki nem gyalogol szívesen, ha úticélját csak nagy kerülőkkel érheti el, a járdák szűkek, burkolatuk rossz minőségű, vagy éppen az idő jelentős részét azzal kell töltenie, hogy várakozzon útkereszteződésekben. De a kényelmet szolgálja a minőségi közösségi közlekedés is, amely lehetővé teszi, hogy távolabbi úticélokat is gyorsan és kényelmes érjünk el, az út egy részét valamilyen közösségi közlekedési eszközzel lebonyolítva. Egyre több városban tekintenek a közösségi közlekedésre mint “gyalogos gyorsító” megoldásra.

4. Végül pedig a gyaloglásnak érdekesnek is kell lennie: sokkal szívesebben tesszük meg ugyanazt a távolságot gyalog, ha az út érdekes, nem kihalt utcákon, csúnya vagy rossz állapotban lévő épületek között, vagy éppen gondozatlan köztereken, parkokon keresztül vezet.

Látható, hogy a sétálhatóság, a fenntartható városi mobilitás feltételeinek biztosítása átgondolt fejlesztéseket igényel, és érdemes ezeket a szempontokat minden városnak minél hamarabb beépítenie a városfejlesztési terveibe. A beavatkozások egy része természetesen költségigényes – van azonban számos olyan egyszerű, apró lépés is, amelyek már akár rövid távon is érzékelhetően javíthatják a gyalogos közlekedé feltételeit. De ez már egy másik cikk témája lesz.